Nafplion

Nafplion, vagy Nauplia a tengerpart keskeny szegélyén, a Palamidi sziklatömbre épült erődrendszer árnyékában fekszik. Türinsz felől közeledve az egyre jobban hegyek közé szűkülő argoszi síkságon a Palamidi-domb sziklás tömbje tűnik fel legelőbb. Itt már semmi sem emlékeztet a komor bronzkorra, sőt a középkort is feledteti a jobbára a XIX. században épült település.

Nafplion árnyas utcái gyakran lépcsőkben végződnek, melyek az utcákat szegélyező klasszicista stílusban épült kis emeletes villák közt kanyarognak. Ezeket jellegzetes kovácsoltvasból készült erkély- és ablakrácsok díszítik.

A kis templomok előtti hagyományos terecskék csendje ünnepélyes hangulatot áraszt. De még a városka legfestőibb pontja, a kikötő közelében, a kis sziklaszigetre épült tömzsi bástyákkal megtűzdelt erőd, a Burdzi is békés látványt kelt. Az egykori börtön s még a múlt század elején is a nyugalmazott hóhér lakhelye, ma szállodaként működik. Talán épp ez a sajátos, ódon hangulat teszi vonzóvá és népszerűvé Nafpliont.

Napflion

A modern városkép ellenére, Nafplionról már a korai antik források is beszámoltak. Neve a mitológiai Poszeidón fia, Naupliosz emlékét idézi. A hagyomány szerint, a várost maga a mitológiai hajós alapította, aki egyiptomi matrózokat telepített e vidékre. A város másik nagy szülötte Naupliosz fia, Palamédész, akiről a dombot nevezték el, az ókori mítoszok egyik leghíresebb feltaláló-alakja. A régiek a csillagászat, az ábécé, a súlyok és mértékek feltalálását fűzték a nevéhez. És ugyancsak Palamédész volt az, aki először dobott diszkoszt, s mikor, a trójai háború részvevőjeként, megsokallta a tízéves ostromot, feltalálta a kockajátékot, hogy azt a helléneknek elviselhetőbbé tegye.

Bár Nafplion a római korban már elnéptelenedett, Bizánc idején újraéledt, viszonylag jelentős kikötővé és megerősített várossá vált, s az is maradt az egész középkorban, holott többször is gazdát cserélt, mikor a frankoktól Velence kaparintja meg. Még a török ostromoknak is ellenállt. Mikor később Morosininek sikerült ismét megvetnie a lábát a városban, akkor építették ki Nafpliont és a környező dombokon épült félelmetes és bevehetetlen erődrendszert.

A szabadságharc után Nafplion 1829-1834 között az új Görögország fővárosa lett. Miután Athén átvette a vezető szerepet Nafplionban szinte megállt az idő s ma már jobbára csak az idegenforgalomból él.

A városkában még látható a török mecset, a Vuleftika, ahol az első nemzetgyűléseket tartották. A Nafplioni Múzeum egyik velencei épületben kapott helyet, ahol a környék antik leleteit őrzik ? melyek közül leginkább a freskótöredékek érdemelnek figyelmet ?, valamint az 1821. évi szabadságharc tárgyi emlékeit. Egyik téren Dimitriosz Ypszilantisz emlékműve áll, a tenger felőli részén pedig a görög szabadságharcért az életüket feláldozó, görögbarát idegeneknek állítottak emléket, egy márványpiramist.

A várdomb tövében húzódó utcában található az Agiosz Szpiridón-templom, ahol 1831-ben meggyilkolták az új Görögország első kormányzóját. Figyelmet érdemel az Akronafplia-dombon álló Xenia Hotel, aki pedig fel akar frissülni, az öböl hajlatában homokos strand várja. Ez után érdemes megmászni a Palamidi-domb csúcsához felkígyózó vagy 860 lépcsőfokot, hisz minden lépéssel újabb és újabb szögből gyönyörködhetünk a panorámában. A palamidit övező hatalmas erődrendszer  a második velencei uralom idején, jobbára a XVIII. Sz. elején épült s két önálló erődje még ma is jó állapotban áll. Persze, autóval is felmehetünk, a szerpentin a város kijáratától indul fel.

A ma békés, hangulatos városka azért is fontos, mert nagyszerű autóbusz-összeköttetése van a környező városokkal és romterületekkel. De még a szervezett autóbusszal utazó turistacsoportok is szívesen megpihennek a kellemes hangulatú Nafplionban, hogy utasaik bejárják érdekességeit s főleg az üzleteit, ahol nemcsak a diszkoszvető, hanem az ókor legtöbb mitikus alakja és filozófusa, valamint a görög kerámia legszebb darabjainak a másolata is beszerezhető.

Nafplion vendéglői és tavernái utánozhatatlan görög hangulatot árasztanak, kávéházaiban pedig máig érezhető a békés európai "belle epoque" varázsa, mint az 1898-ban alapított "To Kafeneio" szalonjában is.